I will be happy,because I want to be...

~11.rész~

Sziasztok:)

 Itt vagyok...újra:D Ahogy látom belejöttetek a kommentbe...egyre jobb;) Ne haragudjatok, hogy ennyi ideig nem volt új rész:( de jöjjön is a 11.

Jó olvasást:*

Lily

Épp hogy, kicsengettek én már el is tűntem...A lányok el akartak vinni valahova, de én inkább most egyedül akartam lenni...Mia szerintem sejti, hogy hol vagyok...A tónál...Az az a tó, ami már egy jó pár dolgot megélt....Amikor ideköltöztünk egy nap eltévedtem a városban...nem is én lennék....Szóval valahol a város végén egy elhagyatott mező van egy tóval...gyönyörű hely és nyugis. Amikor Mia-val és Clau-val barátnők lettünk  őket is elhoztam ide. Azóta ez a mező a mi kis törzshelyünk:D. 
Most is idejöttem, mert magányra vágytam...

Leültem a tóhoz és gondolkodtam..Miért tette ezt velem?...Egy könnycsepp gördült le az arcomon:'( 

-Egy ilyen szép lány miért sír?-jött oda hozzám egy ismeretlen fiú

-Szia?-néztem rá meglepetten

-Szóval?-ült le mellém

-Nem nagy cucc...-sóhajtottam

-Nem hiszem el...

-Hajjh! Egyáltalán ki vagy?

-A nevem David...nem rég költöztünk ide és megtaláltam ezt a gyönyörű helyet*-*és...

-És egyedül vagy?

-Hát igazából még nincsenek barátaim, de jövőhéttől már suliba is járok és remélhetőleg lesz egy pár haverom...

-Szerintem lesz, de ha gondolod majd keress meg és segítek bármiben...-mosolyogtam...vagy inkább csak próbáltam

-Oké...Hányadikos is vagy?

-11.

-12.-nevetett-Na szóval? Mi a baj?

-Nem fogom el mondani...most amúgy sem akarok rá gondolni...

-Szóval egy fiú?

-Igen! Most örül a szíved?

-Fiú miatt sírni? Ugyan már hercegnő, emeld fel a fejed még leesik a koronád!-mondta, amin én csak nevetni tudtam

-Na végre...sokkal szebb vagy így mint, könnyekkel.-bókolgatott

Pár óra múlva már úgy ismertük egymást, mintha együtt nőttünk volna fel... David nagyon jó fej:)
-Hú, jó hideg van!-mondtam -Hány óra van már?
-19:32
-Úristeeeen! Hát én mire hazamegyek...szétfagyok!:o
-Messze laksz innen?
-Hát olyan másfél óra.
-Hazakísérhetlek?
-Persze, ha nem gond,hogy ennyit kell gyalogolni.
-Dehogy baj.-mosolygott  kedvesen
-Akkor szerintem induljunk, mert már alapból otthon kéne legyek.
Az utat végig hülyültük. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy csörög a telefonom.
-Na szia apa. Mizu?
-Hol vagy már?-hallottam meg mérges hangját
-Egy 20 perc és otthon.
-De hol voltál?
-Hajjh a tónál!
-Hagyd már békén!-hallottam meg anya hangját a háttérből.
-Köszi anyu...te legalább még velem vagy!-mosolyogtam bár ezt ő nem látta:o
-Na jól van kicsim siess haza.-búcsúztak el szüleim majd visszacsúsztattam a zsebembe a telefont.
-Elég szigorú az apukád.-mondta David
-Tudom.
-Nem lesz baj, hogy velem mész haza?
-Nem...talán....-mondtam mire ő csak sóhajtott egyet.-Na hát itt is lennénk...
-Akkor én mentem.
-De majd még találkozunk...Ugye?
-Persze.-mosolygott
-Hello!-mondtam, majd  elindultam befele az ajtón
-Szia!
Mikor hazaértem egy picit jobb kedvem lett...Még egy kicsit beszélgettünk anyáékkal, majd felmentem a szobámba, elkészültem és elnyomott az álom...

*1 nappal később*

Rose 

Tegnap a Starbucks-ban megismerkedtem egy sráccal...ma fogunk találkozni...alig várom már... Ahogy észrevettem a lányok eléggé irigyek voltak, ezért nem is mondtam meg nekik, hogy ma randink lesz...:$ 

Elkezdtem készülődni...Na  és mit vegyek fel?????Pár perc múlva a ruháim már a földön voltak egy nagy kupacban...Na és melyik legyen? Kék vagy Rózsaszín? Hajjh mindig ezt csinálom utána meg nincs időm elkészülni....:$ Végül a kéket választottam...Lezuhanyoztam, fogat mostam.Kisminkeltem magam, majd kivasaltam a hajam és végül felöltöztem....A telefonom hangjára lettem figyelmes...

-Szia. Kész vagy?.-hallottam meg Nick hangját

-Hello igen.-mondtam

-Akkor egy 10 perc és ott vagyok...

-Oké

-Na indulok is...Szia.

-Szia.-búcsúztam el és bontottuk a vonalat...Pár perc múlva már a kocsiban ültem...
-Szia...újra.-mosolyogtam
-Hello. Csini vagy..-mondta Nick
-Ohh köszi.:3 Na és hova megyünk?
-Meglepetés.
-Hát jó...
Az utat végigbeszélgettük...Egy 30 percen belül, már meg is érkeztünk a parthoz...De csak ketten voltunk...és gyönyörűen ki volt díszítve minden:3<3

-Foglalj helyet.-mosolygott-Egy pillanat és jövök...csak hozom a kaját.
-Oké.-mondtam...egy pillanat múlva már éreztem a gyors kaja illatát (????), majd már jött is...
-McDonald's?-nevettem
-Bocsi, de nem a specialitásom főzés.-pirult el.-De amúgy Burger King...-nevetett már ő is.
-Te is Burger-es vagy?-lepődtem meg
-Te is? Sokkal jobb, mint a "Meki"...
-Ugye.-nevettem
-De akkor nem baj, hogy ez a kaja?
-Dehogy is...-mosolyogtam :)
-Ne haragudj, hogy ezt mondom, de te más vagy mint, a barátnőid.
-Nem haragszom...sőt örülök neki...és nem a barátnőim, vagy nem tudom...Nem vagyok olyan mint, ők, de muszáj beilleszkedni...
-De miért?
-Azt már meséltem, hogy új vagyok itt...és én mindenkivel jóba voltam, de egy idő után egy pár lány pletykálni kezdett rólam...és most csak velük vagyok jóba...és alkalmazkodok.
-De miért? Te különleges vagy, nem olyan mint, a többi lány, főleg nem olyan mint, ők...nem kéne miattuk másnak lenni...sokkal jobb ha önmagad vagy.
-Azt mondod?
-Igen, egy nagyon kedves és aranyos lány vagy....ne akarj az lenni, aki nem vagy.
-Nekem sem voltak olyan szimpik, de ők voltak velem a legnormálisabbak...
-Biztos ez?
-Ezt, hogy érted?
-Nem csak színészet, ahogy észrevettem jól tudnak drámázni.
-Hát nem tudom...majd kiderül.
-És honnan tudod, hogy a többiek kipletykáltak?
-Ashley-ék mondták.
-Akkor kérdezz meg mást is...nekem nem szimpik..és ezzel csak magadat járatod le...:(
-Megfogok..és köszönöm:)
-De mit?
-Hogy felnyitottad a szemem...Nem mondom, hogy nem fogok barátkozni velük... mert még nem adtak rá okot, de vigyázok majd velük és nem leszek olyan mint, ők...-ezen elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt*-*...én átöleltem. Még egy ideig ölelkőztünk...
-Most már menni kéne, kezd késő lenni.-mondtam
-Mehetünk.
9-re már a házunk előtt voltunk...búcsúképpen még váltottunk egy csókot és már ott sem volt...Én letörölhetetlen vigyorral mentem be a házunkba...
-Mi történt...mint, aki be van tépve úgy vigyorogsz.-nevetett nővérem, Olívia mikor bejött a szobámba
-Azt hiszem szerelmes vagyok*-*.-dőltem hátra az ágyamon
-Na mesélj csak mi volt.-faggatózott Liv és én az elejétől a végéig elmeséltem neki mindent, majd mindkettőnket elnyomott az álom...Zzz...
Másnap nyakfájással ébredtem...vajon miért!!??
-Hé Liv kelj fel.-lökdöstem nővéremet
-Hmm?
-Kelj már fel!
-Csak még 5 perc.-mormogta
-Te akartad.-mondtam és lelöktem az ágyról
-Áuu! Most meghalsz...-morogta a földön feküdve...Mi csak ilyenek vagyunk..csúnyán beszélünk egymással és verekszünk, de nem tudnánk egymás nélkül élni...Mikor ide költöztünk szörnyen éreztem magam, mert ő New York-ban maradt még 3 hónapig, de miután befejezte a sulit azonnal repülőre pattant és már itt is volt...Amikor hazajött nem kellett egy óra sem már veszekedtünk...:D
-Nem hiszem én azt.
-Tényleg?-mondta és közeledni készült
-Anyuuu! Segíts már!
-Most az egyszer megkegyelmezek...-röhögött
-Mi bajotok van már megint?-mérgelődött anya.-Amúgy is neked nem kéne tanulni?
-Jajj anya, majd tanulok.-hisztiztem amin, Liv csak nevetni tudott
-Nem érdekel mit csináltok...-mondta majd távozott
-Én is szertelek!-kiáltottam utána.
-Neked nem kéne tanulni?-kötekedett nővérem
-Hajjh, de jó neked már nincs iskola.-forgattam szemeim
-Egy fél évvel ezelőtt még én is szenvedtem...de ne is beszéljünk róla..,még vissza emlékezni is rossz.
-Nem mondod.
-Inkább menjünk el valahova.
-Plaza?
-Na készülj!
-Igenis főnök!
-Na azért.
-Elhitted.-mondtam és nyakon vágtam, de már szaladtam a fürdőbe és bezártam magam:D
-Nyisd ki hülye gyerek!
-Az életedért sem!
-Mindegy megyek készülni, de ezt visszakapod még.-mondta mérgesen
-Aha, biztos...na de tényleg ne zaklass mert készülni akarok....
Én szokás szerint egy évig készülődtem,,,Liv is, de ő még mindig gyorsabb.
-Meddig öltözöl? Mindjárt bezár a plaza.
-Hova készültök már?-jött be anyu
-Plaza.-mondtuk egyszerre, anya erre csak a fejét csóválta
-Mi van már megint?-kérdezte Liv
-Rose-nak tanulni kéne.
-Jajj anyu.
-Ne jajjozz nekem!-emelte fel hangját
-Hajhh, anya had jöjjön már.-kérlelte anyut már Liv is
-Nem érdekeltek...menjetek!-mondta majd kiviharzott a szobámból
-Ez furi volt.-néztem nővéremre
-Olyan mint egy boszorkány.-nevetett Liv
-Hallottam!
-Nem baj!
-De hülye vagy...de amúgy mikor megyünk?
-Felőlem mehetünk.

 -Na indulás.-mosolygott majd egy nagy PUFFF és én a földön feküdtem.-Mondtam, hogy visszakapod!-nevetett

-Anyád! Elkenődött a szempillaspirálom.

-Akkor csináld meg!

-De utállak már.-mondtam beletörődött hangon, hogy sajnos még mindig a testvérem...

-Amúgy csinos vagy.

-Nem kell nyalizni, de amúgy te is.-nevettem

Egy 10 perc múlva már elindultunk...Már a fél plazát is megvettük, amikor találkoztunk a "barátnőimmel"
-Jajj édes, hát szia!-ugrott a nyakamba Gigi
-Helloka.-köszönt Ashley is..már nem bízok meg bennük annyira...Nick-nek köszönhetően<3
-Sziasztok.-köszöntem vissza
-Tegnap nem értünk el telón...Hogy-Hogy?.
-Jaja, hol voltál?-érdeklődtek tovább
-Hááát...randin.-nyögtem ki
-Jajj gyere már és mesélj.-húzott magával Gigi
-Bocsi de most a nővéremmel töltöm a délutánt...és amúgy Nick-kel randiztam, de majd mesélek.
-Nem kell húzta el száját.-Ash
-Mit képzelsz magadról? Te elhitted, hogy szép vagy meg minden...mikor alap,  hogy mi vagyunk a legszebbek és...-emelte fel hangját Gi, de közbeszakítottam
-És mégis engem hívott randira hármunk közül.-forgattam szemeim.
-Mert rá másztál...
-Shhhhh lányok...nem kell a feszkó, Nick őt választotta, mi úgyis találunk jobb pasit...ezen nem kell összeveszni.-hát ez furi...ez nem vall Ashley-re, hogy kibékítene bárkit is:$
-De...-hisztizett Gigi
-Nincs de, na pusszancs:*-mondta és elmentek
-Végre!-kiáltotta el magát Liv
-Ezek valamit terveznek..tuti.
-Honnan ismered ezeket?
-"Barátnőim".-hadonásztam a levegőben újaimmal
-Gáz.
-Tudom és a baj csak az, hogy eddig én is olyan voltam mint, ők...-forgattam szemeim
-Ne is törődj velük...

Ashley

-Mi volt ez baby?-kérdezte Gi
-Majd visszakapja még ezt...nyugi és türelem.
-És türelem.
-Ez jó ötlet:*
-Amúgy hány perce nem selfieztünk már?
-Vagy 15...Szóval...SELFIE!-kezdtem csücsöríteni:* :3

Köszönöm, hogy elolvastad. Remélem tettszett:)